Túl az emlékeken


Viaszba száradt már a papír,

Rajta egy név és pár sor emlék.

Ez a vágy már inkább eltaszít,

És nem húz a boldogság felé.

 

Sír a mécses mellett néhány üzenet,

Ők is a sötét régmúltról kántálnak.

Nem őriztem tovább, nem volt türelmem,

Hisz a továbblépésben csak hátráltat. 

 

Az éterből rájuk gondolnak a jegyzetek,

Egyszer mind ugyanott fog semmivé válni.

Az idő sodrásában belepik a fellegek,

S ha az eső leszakad, végleg szétázik.