Buborékszoba
Kezdőlap
>
Versek
>
Túl az emlékeken
Túl az emlékeken
Viaszba száradt már a papír,
Rajta egy név és pár sor emlék.
Ez a vágy már inkább eltaszít,
És nem húz a boldogság felé.
Sír a mécses mellett néhány üzenet,
Ők is a sötét régmúltról kántálnak.
Nem őriztem tovább, nem volt türelmem,
Hisz a továbblépésben csak hátráltat.
Az éterből rájuk gondolnak a jegyzetek,
Egyszer mind ugyanott fog semmivé válni.
Az idő sodrásában belepik a fellegek,
S ha az eső leszakad, végleg szétázik.
A Webnode által fejlesztett oldal
Indítsd el saját weboldalad ingyen!
Kezdd itt