Horizont


Felragasztottam egy mosolyt az arcomra
És elsétáltam előtted. Ó, te kis naiv!
Hát nem elhitted rögtön? Aztán azt mondtam,
Hogy a szívszéledből szeretnék egy falatnyit.

 

Elmormoltam pár sor varázsigét, majd a 
Pálcámmal integettem picit. Gombolkoztál,
És éles körmeimmel testedbe martam.
Elvettem a jussomat és léptem is tovább.

 

De kezemben tartva a Szent Grál már nem volt
Olyan ragyogóan fényes, ahogy azt hittem.
Izzott egy darabig, mint a főnix, de ott,
Akkor, a csodával együtt hamuvá is lett.

 

Selejtes árucikkre nem volt szükségem. 
A horizont felé indultam; köd szitált.
Megdobtam vele a holdat és az éjben
Halálfúgát járt ezernyi apró szilánk...