Móló
 

Megfulladt a mólónál az a 

száz meg még egy annyi éjszaka,

amit színes papírokból hajtogatva

megálmodtunk az ég alatt;

Még amikor a levendula-mezőn

kergetőzve hajszoltuk egymást

és a leheletnyi csókunk - hittük 

akkor - két világ résébe zárt.

De most csak megszáradt lábnyomok

mutatják, hogy valaha ott jártunk,

a halványan parázsló emlék a

szélcsengő akkordjain elszáguld.

Kihűlt sóhajokat hagyva maga

után átfesti lelkemet a pillanat,

de az üres jelen és a tétova jövő

a rajzlapon foltokban itt marad.