Szeretnék a boldogságról festeni,
A képen
Mindenféle színt egymásba keverni.
Nem tétlen
Várni, hogy majd elveszik az ecsetem,
S fehérrel
Elhalványítják azt, ami fekete.
Szeretnék egy szivárványt is magamnak,
S rákenni
Azokat is, mik belőlem maradtak.
Átesni
A képzelet délibábos peremén,
Pár percnyi
Hittel élni, a vásznon vagyunk: te meg én.
Megfesteném képemet a színekkel,
Ha volna
Pasztellkréta s paletta a szívemben.
Azt mondtam
Még régen, hogy nem harcolok, elfutok,
A holnap
Rejtély, az sem érdekel, ha nem tudom.
De most már látom sorsdöntő napomat,
S ecsetem
A vonalat a vászonra rajzolja.
Ferde lett
És nem is sok, de készülődök végre,
Szememben
Elszántság, már csak az alkotás éltet.