Tünet

Hangok lenyomatát hordozza a légüres szféra.

Kiterjedésének metamorfózisa lineárisan

elnagyolt pillanattüneteket gerjeszt az éterben; 

mögötte pontról pontra őszül meg a peremidő. 

Kitalált igazságok vasmacskája lendíti előre 

a potenciális lehetőségek fokozódó tágulását,

jóllehet egyre inkább tudaton kívülre ragad a hit,

és nem lát a momento, csak ballag a pionírral.

Fehér falakra rajzolt színes szalag-arénában

éjszakadtával egyenként gúzsba köt a gondolat;

áhítat még a szabadság széltől izzó misztériuma,

a felélhető tónusok ikonokból eredő esszenciája.

Halkan ringatózó félelem derít döbbenésélményt 

a perszóna íriszfoltjában kopogó jövő képmására,

a holdívben elmúló tünetegyüttes visszatükröződik:

öntársadalmiságát csak a közmatéria realizálhatja.