Némán

Hányszor mondtam már neked, 

hogy ne kergess

angyalszárnyú pillangót,

mert másodperces elillanó

és úgysem tudsz olyan gyorsan

futni, hogy bezárd markodba!

De ha mégis utolérnéd,

a szivárvány végén

is csak kihűlt illúziókat

találnál a vágyszólam

helyett.

Ne menj!

Ez az andalító dallam

lelkeket fagyaszt.

Én tudom, miről beszélek.

Fájnak még az emlékek.

Belefáradtam már, hogy

mindig végig nézem - 

s csak állok, 

mint egy gyertya, tétlen,

némán -

ahogy félszáz

perc alatt mérföldekre sodor

téged a magány és egy koszos

sivatagban 

magadra hagy.

Kitárulkozol, de lelkedet

a fantazmagórák fekete

lepelbe vonják.

Messze még a tovább.

Árnyékot húz a hold,

s a táj is néma most.

Még mindig nézlek félszegen.

De semmit sem segíthetek.