Buborékszoba
Kezdőlap
>
Versek
>
Budapest, Budapest, te csodás...
Budapest, Budapest, te csodás...
Borzalmas orgánum
kínlódik dobhártyám mögött -
forrása a pódium előtt áll
zavartan és finoman
kérődzik a sornak.
Mosolya nem jut el a célhoz,
a hangot beéri a tömeg,
és a csata hevében testem
színes pöttyökkel festett
vészjelekkel menti
ki magát az éterből:
Rózsaszín póniló,
csokis vattahab,
s kismasnis nagycica
mázolt képe dagad az
előtérre dobott nyalókákban
és hív páratlan utazásra.
Merev pillákkal bólogatok
csodájának, ám idegen
dimenzióba repít a
Windows-leállás
hirtelen hangja -
melyet az idő bohóca
darukötélen lóbált mindeddig -
arcom tátongó mása
most sosem érzett
lebegéssel vánszorog
kiéhezve a villamos felé.
Nedves pórusok nyomnak
szolidan a hóval bemocskolt
ablakhoz, s kezek matatnak
kérve mellemnél, mikor
már ujjammal számolnám
a percek halálát.
Fullasztó idegsejtek
szorításában válik
belőlem Buddha:
Soha többet nem követek
el tévedést a hajnali
homállyal!
Ez a weboldal a Webnode-dal készült
Neked is hatásos weboldalad lehet, ingyen!
Próbáld ki