Bárányfelhő
 

Bárkámban ültél és vittelek a cirrusokon túl a Holdra. 

Álommanók kocogtak el mellettünk útközben, s kis zsákjukból

Ránk szórták a mennyei mámort. Illúziókba hullva s forrva

Áthatotta lényünket ez az édeskés pillanat. Hátulról

Nyújtottad kezed felém és kérőn aurámba kapaszkodtál.

Féltél, hogy a mélybe taszíthat minket a fénysebes forgatag, s

Elmulasztjuk a szivárvány ébredését... Túléltük a sodrást.

Lábujjhegyen libegtünk aztán át a kikötőn, a holnapba.

Harmatcseppek hulltak alá, de nekünk nem kellett az esernyő.

Őrült fúgát zengett az ég, s elkúszott fejünk fölött egy felhő...