A könyvekről

 

„Még ne engem válassz!” Szólt ki Freud az Álomfejtésből és az ujjam lassan tovasiklott.

„A tudattalan pszichológiája is nehéz feladat lesz!” Duruzsolta Jung, s neki sem tetszett, ahogy gerincébe kapaszkodva emeltem ki őt a tömegből – egyébként épp a ma lázadó fiatal gyermekeinek a szimbólumokról tartott előadásában zavartam meg-, aztán felcsapva legérzékenyebb pontjánál minél figyelemfelkeltőbb információk kutatásába kezdtem.

Jól ívelt mozdulattal hirtelen visszatettem és még egyszer végigjártattam pillantásom a vonulaton. Ezotéria, itt is, meg a követője is, egy friss, néhány már olvasott, filozófia, ’világotmegváltaniakarós’, aztán többször átforgatott, ott kis könyv, egy idegen meg a rokonság, akik egy vászon előtti terápiára gyülekeznek. A szomszédságban pedig A Nagy Család (nem titok, Harry Potterékről van szó), a szeretett, ’mostmajdmegtömlekjólbölcsességgel’, az elolvasottak, újak, és a még friss illatot árasztó magányos. Két polc, az egyiken a törzstagok, néhány szótlan teremtéssel, másikon az új szerzemények az idegenek társaságában. Mindenki más, kicsik és nagyok, teltek meg karcsúak, feltűnő jelenségek és szürke farkasok, narancssárgák és kékek – mindenki ott, ahová sodorta őt a véletlen.
A választás sosem olyan könnyű. Időnként az jár a fejemben, hogy vajon megsértődik-e Miss C, ha ifj. K-t választom előbb? Biztos rossz neki, hogy még újabb várakozásra ítéltetett, érintetlenül, legalábbis egy rövid ideig tartó sziesztázás és semmi kiterülés. De nem aggódik senki sem. Mindnyájukkal közöltem beköltözésük alkalmával, hogy nem véletlenül vannak itt, meghallgattak és a biztonság tudatosult bennük.

Tehát. Az elejétől, minden dolog ősatyjától, az alfától kell elindulnom kis lépésekben haladva az ómega felé; sóhajtottam, hisz vonzott az in medias res és mégis Freudra esett a választásom, aki azonban már a pszichoanalízis köntösében tetszelgett.

Fárasztó és meleg napok délelőttjein, amikor még háromszázhúsz-féle dolog áll előttem rövid és olvasmányos, a lényeget tömören összefoglaló könyvre van szükségem, hogy a mosogatás és egy takarítás közti időt komplex élmények feldolgozásával tölthessem.

Miután Freud megtette kötelességét, a tudattalanba való bevezetés következik, aztán már jöhetnek a komoly és mélyre szántó megnyilvánulások – álmok formájában.

Igen, a lista tele van, előjegyzések érkeznek folyamatosan, szabad hely majd augusztus végén, mikor is a turisták visszatérnek hőn szeretett könyvtáruk meleg polcára az új kölcsönzési igények reményében.

A fentebb említetteken túl még három soron kívüli könyvtárlakó vár elolvasásra. A rendelésre bejelentkezettek (a kötelezően elolvasandó témák szakdolgozatra) száma mostanra már hatra csökkent.

A monoton nyári, vagy rövidebb őszi és tavaszi időszakok, netán egy hosszú hétvége kínálatai annyi kötetet tartalmaznak, amennyit a szabadidőm csak enged: ez a határ a legcsekélyebb kettőtől a maximális idegen, azaz 16 példányszámig terjed.

Aki a főiskolán, főleg már diploma előtt állva úgymond rákényszerül a folyamatos olvasásra és tudásszomj utáni vágyának kielégítése állandóan akadályokba ütközik, az csak a kölcsönzést engedheti meg magának. Hisz a pszichológia, a filozófia, a művészet és az ezotéria tárgykörébe tartozó irodalom amúgy is meghaladja az extraszolgáltatásokra jutó fedezet összegét. Apropó, ha már a becses hallgató két könyv-gazdag épület vonzáskörzetében tengeti mindennapjait, hát miért szalasztaná el azon lehetőséget, hogy az egy évre jutó minimális tagsági díj befizetésének ellenében a megszerzendő információk mennyisége messze túlszárnyalja az agyi kapacitásokat?! Helyesbítve, tehát akinek vérmérséklete az élethosszig tartó tanulás mértékegysége körül lineárisan izzik, hogyan máshogy tehetné napjait szebbé, mint hogy csend-léptek közti titkos randevúra igyekezzen?! (Milyen vicces volna órák közti szünetben odakiáltani a másiknak: ugye te is láttad a bácsi arcát, amikor észrevette, hogy a könyvtárpolcok között csókot kölcsönzünk egymástól?) Úgy vélem, messzemenően remek üzlet ez, ami kifizetődő és hosszú távon megtérül.

Esetemben előfordult már, nem is egyszer, hogy egy kötet, többnyire regényekről lévén szó, annyira megtetszett, hogy utána meg is vettem, hiszen biztos voltam benne, hogy még fel fogom lapozni; már csak azért is, mert elsőre túl sokat közölt, mégis a teljes körű megértés utáni izgalom nem hagyott alább. Meg amúgy is, egy jó könyvet vétek csak egyszer elolvasni – egyszer olvasott könyv nem jó könyv!

Az elmúlt tanévben megszámlálhatatlan, de legalább 20 kiránduló és 5 új kötet gyarapította a repertoáromat, hozzájuk csatlakozott egy antikvár társ is. Szülővárosuk Alexandr(i)a. Nem csak a jól kifogott akciók reményében szeretek oda járni, ami egyébként egy esetben nem sikerült csak, hanem mert egyszerűen jól esik egy esős délutáni napon bemenekülni az óriás épületbe és elmerülni a könyvek forgatagába, kiválasztani egy szimpatikus gerincet, művelődni zárásig és ’könyvlap-angyalkákat’ alkotni. Ahhoz, hogy a kedves olvasó képben legyen a kedvezményes lehetőségekben, elengedhetetlenül szükséges az online webáruház ismerete, a gyakori látogatás, a szintek feltérképezése és a helyismeret is, annak a tudásnak a birtoklása, hogy melyik polc melyik sarka kinek a tulajdonába tartozik.

Ezek a valóság közeli benyomások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasásnak ezt a módját és ne pedig az e-kiadást válasszam. Hisz ott nincs semmi más, csak élettelen, néma és üres pixelek, amik csak szavakat közvetítenek felém.
Legfontosabb oka az online regényolvasás mellőzésének talán a merev monitornézés általi látásromlás elkerülése; amúgy is erősek a lencséim, az évek óta tartó gyakori használatnak sajnos már meg is mutatkoztak a negatív jelei.

Kölcsönzésnél és vásárlásnál, főleg a random választásoknál alapvető szempont a kötet esztétikai megjelenése, a borító, a lapok minősége és puhasága, az illat, a betűméret. Fontos, hogy fordításnál ne ragadjanak össze, ne legyen érdes, szemcsés a felület, ezáltal por- és dohszagárasztó se, hanem kellemes, olyan tipikus könyv-szagú.

A könyvek beszélni tudnak, lelkük van, életeket hordoznak magukban, mozgóképet elevenítenek meg, új világokba taszítanak, ezért ugyanúgy, ahogy többnyire az a valóságban is működik ismerkedéskor, a számomra legszimpatikusabb egyedeket választom ki minden esetben, s ezt a kivételezést ők is viszonozzák.