III.
Az idő távolsága
2013.01.30. 21:50
Foltvilágos éjnappalokban elképzelhetetlenül messze keveredik az idő, kifolyik az alig befejezettre vájt medréből és elszalad. Aztán kiderül az ég, és átfordul formasötét reggelalkonyba, miképpen - óhatatlanul is - intenzívre változik sziluettje.
S nem szűnik meg ez a libikóka.
*
Az egész pillanategyüttest egy hatalmas feketelyuk nyelte el úgy cirka egy tizednyi tudattöltettel, amely - különösképpen - már mosolymondatokkal és hangnyújtásokkal korábban is jelen volt az éterben, csak a folyamatmegszakítás bársonyleple hiánypótló módon fedte el a hajszálerek alig pulzáló magmáit. A szellemszó, a nemlétező kijelentés, a megfoghatatlan, de keserűen létező tény pontos közönye indította útjára a hullámot, amely kötelességtudóan keresett magának helyet a gondolatzuhatagban és elnagyolt lábaira boldogságszirmok virágpora ragadt.
Még ha akarták volna, sem érik így utol.
Ám a történet nem hagyott magának ilyen idővéglefutást.
A benyomás hatására eme csodás hős és mindent legyőző, éleket simító lény a tündérmesék fámájának szerepében tetszelegve a pillanategyüttes árnyéka után szaladt a - nagyjából - huszonötcentiméternyi hórétegben, hogy ellentmondjon annak, amit megírnak a nagykönyvben: a csalódás a mese, nem pedig a díszlet; valós az, amiről csak susog a szél, és a matéria - minduntalan - csak ámulatba illik. Már fél szirom is megvált, pedig az egész virág nem több, mint három léleksóhajnyi súly - alkalomadtán -, de a télnek meg a tavasznak is játszania kell ehhez: bújócskásat, az pedig - tudjuk mindannyian - pusztán a hangzatos szavakkal kiérdemelendő.
És mikor a hónak olvadnia kell, folyik vele a máz is. Pont, ahogyan az elrendeltetett.
Végül még úgy néhány mohón átélt 'máshogy'-percben meg 'bárhol'-képpen az idő lassít, sőt, mi több: meg is áll, és a következmény belátható színeződése árulkodó lesz: a közönyösség unott megszokottá változása, az idegenség, a tárgyak nyughatatlan volta, s velük a léleklepedő gyűröttsége.
Hét dimenzióváltást elhagyva mindez már alig lesz meglepő, csak - elkerülhetetlenül - gyenge rezgést hagy az egyébként zavarosan dörrenő szerkezetben.
Mandragoria
II.
Metamorfózis. Teljes átalakulás.
2013.01.29. 19:06
Hosszas gondolkodás, tervezgetés és az ezeket megelőző tartós ihlethiány okozta elhatározás következtében kifordítottam az egész honlapomat és új külcsínyt meg belcsínyt húztam rá. Elkapott a steampunk hullám (hála az Ad Astra kiadó csodás, még kézbe nem vett könyveinek, amelyekért már megszületésük óta áhítozok) meg a tenni akarás, az unalom - ez a hosszú (1 hónapnyi) vizsgaszünet. Valamit tennem kellett.
Így lett a Buborékszoba Mandragoria íróasztala.
Az írás utáni tökéletlen vágyakozásból kibontakozott betegség tünetegyüttese nagyjából fél éve, tavaly május-júniustól tart. Azóta hiába próbálkozom kiötleni valamit, néhány sornál tovább nem jutok. Pedig olvasgatok, nézek filmeket és sokat merengek magamban.
Hát ez van.
Persze ez idő alatt sem tétlenkedtem, egyéb úton adtam lehetőséget hatalmas kreativitásom és fantáziám kiteljesedésének.
Bogomolovval sci-fi stílusú stratégiai társasjátékot terveztünk és valósítottunk meg, amelyet saját szórakoztatásunkon kívül más tudományos-fantasztikum rajongónak is ajánlunk (bővebben ITT), közös kötetet adtunk ki a Publio-nál (erről meg a többit ITT) és megjelent egy novellám az Aposztróf Kiadó egyik antológiájában (INFÓ).
Terveim most is akadnak, még többet és többet olvasni, filmezni az ihletgyűjtés érdekében és még több pályázaton részt venni, növelni a publikációim listáját. Népszerűsíteni a Metróváros-t, segíteni Bogomolovot a regényei és novellái kiadásában, valamint igazi közönség elé tárni az Intergalaktikus Birodalmakat.
Mandragoria