Tovatűnő

Alvó fák kereszttüzében 

földet ér egy holdsugár, 

és vágyak válnak semmivé

pár haldoklásnyi perc után.

A horizonton túli csend már 

csak törött színekben ragyog, 

és piros porral keveredve 

visz a szél odáig; hagyom.

Fantazmagórákba fulladt

árnyakban sejlik fel az éj,

szavam elnyeli a végtelen;

bár itt maradtál volna még!