Testek

Kialudt lámpa fényénél

hamuszürke arcú testek

lassú mozgása vet árnyékot

a falra, ahogy átszaladnak

a paplanhuzat alatti labirintus

utcákon. És egymáson.

Kódolatlan üzeneteket küldenek

a zsigerek vérköreibe a bőr

tónusain keresztülhatolva:

„szaporábban! szaporábban!”

Feltüzelt vágyba fúló

végtagok takarják el a

bemocskolt pontokat,

ahogy a két test fő

mozgatórugója egyesülve

elveszik egymásban. –

Önmaguk lettek.

Elhaló sóhajok párásította

levegőt szívnak újra és újra

be, majd ki, ahogy  a tüdőben

egyenletesre váltakozik a

spirituális világra felcserélt

szoba egyre sötétedő képe.

Fénymondatok százai rajzolódnak

ki a szembogár belső határmezején.

Még néhány lüktető szorítás

és kiszabadul börtönéből

a látható láthatatlan elixír,

amely tintaként ivódik be

a lepedő szövetszálaiba.

Egy utolsót fordul ívelten

a gyenge gerincoszlop, amivel

emelkedésre, majd zuhanásra –  

és szemzárak tágulására –

bírja a felső testtakarót.

Meg önmagát.

Karok szorítása lazul és

Dől hátra ernyedten.

Kielégültek.