Némán
Hányszor mondtam már neked,
hogy ne kergess
angyalszárnyú pillangót,
mert másodperces elillanó
és úgysem tudsz olyan gyorsan
futni, hogy bezárd markodba!
De ha mégis utolérnéd,
a szivárvány végén
is csak kihűlt illúziókat
találnál a vágyszólam
helyett.
Ne menj!
Ez az andalító dallam
lelkeket fagyaszt.
Én tudom, miről beszélek.
Fájnak még az emlékek.
Belefáradtam már, hogy
mindig végig nézem -
s csak állok,
mint egy gyertya, tétlen,
némán -
ahogy félszáz
perc alatt mérföldekre sodor
téged a magány és egy koszos
sivatagban
magadra hagy.
Kitárulkozol, de lelkedet
a fantazmagórák fekete
lepelbe vonják.
Messze még a tovább.
Árnyékot húz a hold,
s a táj is néma most.
Még mindig nézlek félszegen.
De semmit sem segíthetek.