Most álmodni fogunk

ahogy megfordította a bakelit korongot
zúgta "ti most álmodni fogtok"
 

fákról leeső szivárvány ízű hajóban 

elterült testekről s a kiscsónak

mellett haladó monoton el-elzúgó

korallzátony partjára vetült megfúló

álmosan forgó áthevült lelkekről

a célpontról és arról aki a kergető

jéghegy csapódás bomm-bumm

rianás hevülés óó csak álmodtunk

korallzátony mellett elzúgunk

álomszerű ahogy a hajónk túljut

a békés álmos bolyhosan fáradt

csokoládés kehely legalján tálalt

ananászillatú öleléseken két karba

szorultak az elmozdult vágy-falak

levendulafüst és pár akkord tolul

egy pillanat mi most álmodunk

háromszázhúsz méter magasan 

leömlő vízfolyás falában fennakadt

hajóban csipkésszélű sziklák felé

sebesen izzó bíbort ordító vágyak testét

fűti a remény a halál a régen várt tánc

és a vízből kiszállt féreg jólesőn átrág

hangos kattogás ahogy a gerinc ropog

ugye én ezt már csak álmodom?

rohan előre a csend nyugtatni akar

a talaj süllyedt az volt az a hang

csak képzelted mérgeztek nem volt más

homályos félelem utazunk tovább

szirteken szirének éneke rögtön elkábít

kergetnek próbálunk elalszunk nem számít

alább szakadék s a levegő bent szorul

harcolunk most még álmodunk

szinteket zuhanunk kutatunk ajtókat

nyílókat de zártakat lelünk pár szóban

kérlelünk engedjen be minket nem játszunk

fáradunk meguntuk már nem tetszik tágul

a forgatag lélegzünk fényeket markolunk

kiáltunk elvérzünk szélesen nyikordul

most jönne az hogy ébredünk

de az álvilág újra elterül