(Ferdülés)
Őz rohan sután,
nem figyel. Odébb rúgja
a zabfelhőket.
(Szédülés)
Mi látszik ott fent?
Bíborszín fűszálakon
abszintos kacaj.
(Pendülés)
Szél. Keserű zaj;
húrról lezuhanva árny-
folt és tévedés.
(Ezüst)
Lendülő szó vissz-
hangzik a tavon; megint,
mindig, az után.
*
Lágy szellő simít
felhőt, s nap fénye derül.
kitavaszodott.
*
Fák között, nyugvó
avarban levél zizzen.
Egy őz rátapos.
*
Egy napsugár nyújt
kezet, s tavon jég olvad;
tükrén az alkony.
*
A szél feltámad,
Elfújja a méhecskét.
S virágra talál.
*
Kő mellett a kő,
Kéz csiszolja testüket,
És szikra pattan.
*
Holdfénybe harap
Dühtől izzó skarlát gömb.
Az új úr trónt foszt.
