Enteogén

Önbecsapásunk hanyatló hegyét másztuk,
mikor a folyóhullám partra mosott keltében
egy sirályt és mi entitásunktól megfosztva
repültünk felé, hogy elvegyük tőle a festéket.
Mélykékkel árnyaltad zavaros tüdőmet,
én pedig bordósárgába mártottam tollam,
úgy karcoltam beléd az ismeretlenséget, míg
hangod víziójának szólamát a szél felé dobtam.
Ekkor kitekerted fejem felől a felforrott fényt
és itt hagytad kitárva pitvarodból az enteogént.