Éji vándor

Éji vándor dala ragyog a sötétben,
"Ma álmodni fogok!"
Ahogy maga után húzza kötélen
a csonka holdkorongot,
"Majd feltöltöm mesével!", bizonygatja;
s lépte után meginog az ég,
ahogy majd lesz egyre csillagtalan,
sirályok hada messzebbre sasszéz’.
De az út menti fánál, mikor elszenderedik,
azt fogja képzelni, ő telehold;
fénylik egy h-dúr a szivárvány erein,
s reggelre nem feledi, 
hogy egy felhő is vele volt.