Most csend van és várakozás,
és félelmekkel töltött levegő.
Gondolatok súlyától roppant
mozdulatok és gyengülő vágy,
de pillantásoktól lágyan heverő.

Voltak rég tervek és közeli cél,
és nagy döntések erős akarattal.
Elodázott múltmorzsák a létből,
és falak ledöntve majd felépítve
lehullajtott cafatokból kiragadva.

Majd nyár lesz, ahogyan mindig,
és hűvösen parázs felvillanások.
Meg felejtés a szélárnyék íve alatt,
mint tőmondatból kiragozott alany –

és egy darabokban szétkopott szív
az utazások sűrű zajától megszűnve
a bíbor színű bőrönd aljára gyűrve.